Az élményfestés előnyös mentális hatásai

A művészetterápiának rengeteg ága és módja van. Nem mindenki számára rögtön emészthető. Viszont egy kis érzékenyítés után, mikor képesek vagyunk levetkőzni szociális maskaránkat, már annál hatékonyabb segítőnk lehet. Mit adhat nekünk az alkotás folyamata? Milyen mentális hatása lehet egy élményfestésnek? Mi zajlik le ilyenkor az agyunkban? Mennyire vagyunk tudatunknál? A kérdések már felsorakoztak. Nézzük a válaszokat pszichológusok véleményeire támaszkodva!

Amikor a szó már nem elég

A materialista életvitelünk, a gyakran túlzottan racionális gondolkodásunk hajlamos idő- és pénzpazarlásnak tartani a művészetet. Még az előző korok érthetőbb, befogadhatóbb művészeti alkotásaival nincs is "probléma", de a kortárs alkotások sokaknak elveszik a kedvét a művészetpártolástól.

Az pedig, hogy valaki alkosson bármit is, akinek nem ez a foglalkozása akár egy kézműves foglalkozás, élményfestés vagy otthoni patchwork varrás alkalmával, ha csak nem egy felfedezetlen tehetségről van szó szintén felejtős, hiszen: “Nekem erre se időm, se pénzem!”

Talán nem is tudja az, aki elutasítja ezeket a lehetőségeket, mitől fosztja meg magát. A szavak, a nyelv, bár nagyszerű eszközök kifejezni gondolatainkat, érzéseinket, nem alkalmasak mindent átadni, amit szeretnénk közölni a világgal. Biztos voltunk már olyan helyzetben, amikor úgy éreztük: “Itt a szó már nem elég!”, “Nem találom a szavakat”. Illetve, valószínűleg éreztük már úgy, hogy nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi bánt és csak abban voltunk biztosak, hogy van valami legbelül, majd tehetetlenségünkben kapcsoltunk egy kis zenét, és elvonultunk…

Az alkotás tudatállapota

Az alkotás egy varázslatos, de nem földönkívüli dolog. Emberi természetünk része, amely különleges tudatállapotban születik meg. Többen vélekednek úgy, hogy ilyenkor az alkotó nincs magánál.

Ez így ebben a formában nem helyes állítás. Tény, hogy alkotás közben, mint amilyen egy absztrakt élményfestés, teljesen más tudatállapotba kerülünk. Pszichológusok, pszichiáterek szerint alkotáskor a tudatalattit hozzuk a felszínre, és maga a műalkotás ennek a tudatalattinak a fizikális megjelenése. Ilyenkor az alkotó, bár csak ideiglenesen, de kissé “elvonul” a világtól. Ellentétben a pszichózissal, itt az alkotó vissza tud térni a valóságba.

René Magritte, szürrealista, belga festő véleménye szerint: a festészet maga a láthatóvá tett gondolat.

Mi történik “odabent” élményfestéskor?

Egy élményfestés alkalmával mi magunk, önállóan is megalkothatunk egy festményt (absztrakt élményfestés), de arra is lehetőség van, hogy egy már készre megfestett képet próbáljunk meg lemásolni, ilyen formán elsajátítva a későbbi önálló alkotáshoz szükséges festészeti alaptudást.

Az élményfestés bármelyik típusát is választjuk, valami meg fog születni; alkotni fogunk!

Az alkotás pedig örömmel, elégedettséggel tölt el bennünket.

Pszichológusok véleménye szerint az alkotás maga egyfajta vágyakozás a rendre, harmóniára. Amikor egy absztrakt élményfestés, vagy egy kész képet megfestő élményfestés alkalmával alkotunk, a harmóniára való törekvésünk nyer kifejeződést; az a tudatalatti gondolat, érzés, amit szavakkal nem igazán tudunk megfogalmazni, csak az ilyen egyéb művészeti nyelveken.

Az élményfestés mentális hatásai

A pszichénk és mentális folyamataink között nehéz éles határt húzni. Ami lelkünkre hatással van az a mentális állapotunkra is kihat.

Festőművészek sora van azon a véleményen, hogy a művészet egy eszköz, ami segít megtalálni a csatornát a valós és nem valós dolgok, álom és valóság között.

Egy élményfestés alkalmával olyan képzeletbeli térbe kerülünk, ahol agyunk addig kevésbé használt szegmentjei lépnek működésbe. A tudatalattiban rengeteg minden tárolódik, amiről egyébként tudomást se veszünk, de akkor is ott van bennünk, ez akár építhet és ápolhat is minket; de az is előfordulhat, hogy mérgez és rombol észrevétlenül. Ez pedig egy idő után mentális teljesítményünkre is kihatással lesz.

Élményfestés közben ezeknek az elhanyagolt, elzárolt gondolatoknak, érzéseknek nyithatunk utat. Még ha egy másik művész alkotását is szeretnénk “lemásolni”, elkerülhetetlen lesz saját magunk “belefestése” a képbe.

Élményfestéskor a festésre koncentrálunk; felszabadítjuk agyunk addig leterhelt részeit. Figyelünk a mediátorra, de óhatatlanul előkerülnek a korábban háttérbe szorított gondolataink. Asszociálunk, elvonatkoztatunk, emlékezünk... Az új információkat elkezdjük kötni korábbiakhoz… Tudatosan irányítjuk az ecsetet, de olykor “véletlenül” akaratunktól eltérő irányt vesz.

Sokan annyira beleszeretnek ebbe a már meditációba hajló állapotba, hogy felváltva szerveznek maguknak otthoni, zenehallgatás közbeni élményfestést, mint én-idős elfoglaltságot és járnak csoportos élményfestésekre, ahol mindig tanulhatnak sok új ismeretet is, amikkel még érzékletesebben képesek kifejezni saját magukat.

A csoportos élményfestés olyan társasági foglalkozás, ahol közösségben lehetünk önmagunkkal. Kifelé figyelünk, de közben egyre hangosabb lesz belsőnk szava is.

Pszichológusok úgy fogalmaznak: az alkotás egy olyan titok feltárása, amit az alkotó szeretne elárulni; a dekódolását azonban a befogadóra bízza.